Földpiramisok a Kárpát-medencében – Százhalombattán jártunk

Piramis hallatán először mindenkinek Egyiptom híres kőépítményei jutnak eszébe, Kheopsz, Hafré és Menkauré fáraók monumentális síremlékei az ember által valaha emelt legnagyobb építmények. Közép- és Dél-Amerika azték és maja kőpiramisai szintén közkedvelt úti célok közé tartoznak, amiket turisták milliói keresnek fel minden esztendőben. Kevésbé ismert tény, hogy Kínában szintén több ezer, hatalmas földpiramis található, mely temetkezési forma a Kárpát-medence régi lakói között sem volt ismeretlen. Hazánk területén egykor mintegy negyven ezer halom, halomsír létezhetett, amit a rézkor és a római kor közötti időszakokban emeltek.

Részlet a százhalombattai Régészeti Parkból, Fotó: Mayer Jácint

Az egyiptomiak a neolitikum idején a legkülönfélébb temetkezési módokat alkalmazták. A leggyakoribb az egyszerű verem (gödör) volt, amelybe a holtat vagy hanyatt fekve, vagy magzati pózban helyezték el. A veremsírt az aknasír követte, amit már többnyire nem temettek vissza, hanem belsejét egyre többször kibélelték, tetejét nagy kőlappal fedték le. Ez a sírtípus alakult át természetes módon halomsírrá: egy nagyobb földkupacot hordtak a sírra, és minél jelentősebb volt az elhunyt személy az életében, annál magasabbra halmozták azt, de a tumulus alatt ugyanolyan veremsírt találhatunk, mint a korábbiak voltak. A szabályos félgömb forma egyszerűen létrehozható, ezért nem csoda, hogy a Föld számos pontján, egymástól függetlenül létrejött, így ez a temetkezési kultúra megfigyelhető a különböző földrészeken.

A 115-ös halomsír belseje, Fotó: Mayer Jácint

A halomsírokkal a köznyelv gyakran helytelenül párosít más rendeltetésű földmunkákat. Hosszú időn keresztül történő egy helyben lakás során összedőlt, majd egymásra ismétlődően épített épületek után maradt földhányásokat nevezzük arab szóval telleknek, de léteznek tornyok elhelyezésére összehordott mesterséges kisebb dombok, a motték, nagyobb földvárak, birtokhatárok jelzésére készült határdombok, de akár a modern korokban jobb kilövési lehetőséget biztosító tüzérségi magaslatként is emeltek ilyet. A történelem előrehaladtával egyik funkció könnyen rá is épülhetett a másikra egy síksági terepen.

A Régészeti Park – részlet, Fotó: Mayer Jácint

A Budapesttől 25 km távolságra meghúzódó Százhalombatta beszélő név, hiszen a megnevezés valóban a település határában látható 2700 éves számos vaskori földhalom létére utal. A korszak (Krisztus előtt 7-6. század) módosabb harcosai, kereskedői, iparosai a földvárakba vezető utak mentén emelték jellegzetes halmaikat és ezek alatt temetkeztek urnában vagy épített sírkamrában. Ilyet találhatunk még hazánkban Sopron mellett, Süttőn, Szalacskán, vagy Pécs-Jakabhegyen, melyek fő ismérve a halotthamvasztás és az ezt követő több méter magas halomemelés. Százhalombattán kőlapokból és kettéhasított fagerendákból alakították ki a kamra padlóját, amire felépítették a boronaszerkezetes, kb. 80 cm magas és 4-5 x 4-5 méteres, négyzet alakú fából készült sírhelyet. A halott maradványai mellett ide helyezték még az illető túlvilági életéhez szükséges élelmet, mindennapi tárgyait és ünnepi viseletét. A szertartás befejezéseképpen kővel borították a kamrát, majd az egész építményt befedték kővel és földdel. Így 5-6, de akár 8 méter magas és 10-30 méter átmérőjű földhalmot emeltek a sír fölé. Ezután a halmot árokkal és kőgyűrűvel vették körbe. A Régészeti Park területén megtekinthető a rekonstruált ún. 115-ös számú halomsír, mely belülről mutatja be a temetkezés részleteit és melyet egyiptomi eseményekhez hasonlóan itt is kiraboltak. A Százhalombattán eddig feltárt 9 db halomsír mindegyike rabolt volt.

Érdemes elolvasniKerékpárral a legendás Káli-medencében

A szabadtéri Régészeti Park az Érdet és Százhalombattát összekötő, egyben a földvárhoz vezető út mentén található. A halomsírok közötti területen felépített bronz- majd vaskori település házainak berendezését, elrendezését, a melléképületek hiteles rekonstrukcióit is megtekinthetik az idelátogatók, és bepillantást nyerhetnek az őskori élet hétköznapjaiba. Megtapasztalhatják, hogy annak idején az életszínvonal egyáltalán nem számított kezdetlegesnek, és bár az itt lakó népek származásáról nem tudunk sokat, a szervezettségük, építményeik, használati tárgyaik jól visszaadhatóak a mai ember számára.

A “Matrica” Múzeum állandó kiállítása, Fotó: Mayer Jácint

A „Matrica” Múzeum (Matrica – a település római kori neve) állandó kiállítása egy összetett gyűjtemény, ami a Százhalombatta településének történetét teljes egészében bemutatja az őskortól napjainkig. A városban található közgyűjtemény legérdekesebb régészeti leletanyagai a bronz – és vaskori, valamint római időkből származó darabok. A gazdag tárlatok rendkívül színvonalas bemutatóterekkel várják a látogatókat, az ismeretszerzést pedig modern interaktív módszerek segítik. A különböző jelentős történelmi korszakok gazdagsága remek bemutatást nyer mind a múzeum kiállításai, mind a szabadtéri skanzen vetületében.

Forrás: “Matrica” Múzeum és Régészeti Park

Képgaléria